huszonhárom

DALSZÖVEG:

Hajnali fény, az élet kék egén veled, életképregényben élek én,
a tábortűz lángja meg sebzett vadként űz, 
halványul a vágy, ha magányomban mellém ülsz.
Tükröm-tükröm kérlek mondd meg nékem,
miért mosolygunk mindannyian többféleképpen,
legyél szín a szürkületben, ha engedi az aurád,
ha túl szűk a szó rád, ne siettesd az órád.

Boldogságban ébredtem fel, mosolyog a szél, de a nap már nem felel,
pedig fáradtan estem be az ágyba, szebb világot vártam, de mindhiába.
Teljfeles hajnalban, játszik az éj, visszajövök majd, ha máshogy fúj a szél.
Fátyolos nappal, a vándor útra kél, majd itt leszek, ha elmúlik a tél, majd itt leszek, ha elmúlik a tél.

Mosolyogva ébredek, mosolyogva félek, mosolyogva kérek, mert mosolyogva élek,
mosolyogva nézek, csak mosolyogva érzek, mosolyogj ha kérlek, a mosolyodból élek.

Te nevetsz, én sírok, te szeretsz én bírok, te kifújsz, én szívok, te hiszel én bízom.

Feltétel nélkül szeretni, félmosollyal a semmibe meredni, előre-előre felkelve elesni,
fürkésző szemekkel szívedet keresni.
A szomszéd a főnök! a postás, a kölkök, a hentes az óriás, a tündérek a törpök,
különböző Istenek, de ugyanaz az ördög, csak akkor telik be a pohár, hogyha töltöd!!

Boldogságban ébredtem fel, mosolyog a szél, de a nap már nem felel,
pedig fáradtan estem be az ágyba, szebb világot vártam, de mindhiába.
Teljfeles hajnalban, játszik az éj, visszajövök majd, ha máshogy fúj a szél.
Fátyolos nappal, a vándor útra kél, majd itt leszek, ha elmúlik a tél, majd itt leszek, ha elmúlik a tél.

Te nevetsz, én sírok, te szeretsz én bírok, te kifújsz, én szívok, te hiszel én bízom.


másikleszmásikleszmásikleszmásikleszmásikleszmásikleszmásikleszmásikleszmásikleszmásikleszmásiklesz




Bánatos balladáktól tajtékzik a tenger,
Szomorú éjszakák után örömteli a reggel.
Szemhéj csukódik, pupilla tág,
Fel a fejjel Magyarország: Guten Tag!
Élvezd, amíg van még mit, mintha ez a perc lenne az utolsó,
Nem attól haladsz előre, ha össze-vissza futkosol.
Palota vagy piszkos ól,
Az biztos: minden úr szereti a nőket,
Hát szeress te is Biztos Úr!
Tiszta sor: Az élet téged igazol,
Senki nem bánt, ha járod utad öröm-ittasul.
Élvezd, hogyha rád tör a lámpaláz,
Semmi sem bonyolult annyira, hogy ráparázz.
Nyáron-télen a népem szolgálom és védem,
Neked én vagyok, nekem te vagy a testvérem.
Élvezd, még ha fáj is minden egyes frázis,
A külvilág csak színfalak, szívedben a bázis.

Refr.: (2X)
Nem kérlek légy enyém örökké, mégis hozzád szól dalom,
Úgysem élhetünk örökké, egy percig lennék oltalom.

Élvezd...
Ha nekem jó, jó neked...
Ha üres a fejed lesz mivel megtöltened.
Élvezd...
Ha nap süti szemedet,
Mindegy a szereped,
A lényeg a szeretet.
Élvezd...
Hogy minden rosszban van valami,
Ha egymagad maradsz is lehetsz még valaki.
Élvezd...
Ha újnak látszik, ami maradi,
De ne gondolkodd túl a dolgokat, mert maradsz wanna be.

Élvezd...
Hisz ugyanúgy mindenki téveszt,
Tapasztalatod majd később pont ezért lesz,
Ne vedd magad komolyan, okosítás hiába van,
Az én világomban vakot vezet a világtalan.
Élvezd...
Hogyha rontottál tanulhatsz belőle,
Ilyenkor nincs más hátra, mint előre.
A rosszat jó követ, nem lesz folyton nehézség,
Nem baj, ha nem sportolsz, lehet fél egészség,
Élvezd az életnek minden egyes percét,
Megérdemled az időt, hogy tartalmasan teljék.
Élvezd a napsütést, hogy éppen nem esik,
Élvezd a munkát, hisz tudod, hogy az nemesít,
Élvezd, hogy valamihez tisztán jutsz hozzá,
Így nem kell aggódnod, hogy jön a jakobinus-puttonyszáj.
Ha beborul az ég, és jön a jégeső,
Mosolyogva dobjál be te is velünk egy jäger-sört.

Refr.: (2X + még 2X)

Élvezd, hogy látsz, szagolsz, érzel, kelsz, fekszel,
Hogy a szeretted rád mosolyog ezerszer,
Élvezd az illatot, ez a szabadság,
Tárd ki a szárnyad, repülj el rab madár.